Ez is, az is fél évszázad történéseiből

2004. október 10. 20:42:36  nyomtatási kép


Nem célom átfogó, mindenre kiterjedő értékelést adni az elmúlt 50 évről. Felvillantok emlékeket, főleg csak a szépre emlékezem, talán nosztalgiázom.
Iskolánk bár vidéki, mindig is híres volt relatív  szigorúságáról.  Nyugodtan  leírhatom, hogy senkinek nem származott abból hátránya, hogy a mi iskolánkban végzett. Az itt tanítók    többségének    a    jól    értelmezett diákpártiság  alapján  vallott  elve:  Követelek tőled, mert tisztellek. Érted haragszom, nem ellened. Ezt fogalmazza meg röviden iskolánk jelmondata   is: "Érted   és   értünk.  Megérted és  megértünk." Az utóbbi évek tapasztalatai alapján   ennek teljesüléséért napjainkban mindnyájunknak még többet kell tennünk!
Közel     háromezer fő végzett nálunk az 50 év alatt. Levelező oktatás is volt  kisebb  megszakításokkal,  gimnáziumi, postaforgalmi, szakmunkások szakközépiskolája tagozat. Többen egész családokat tanítottunk már, nappalin is. A levelezős oktatás bizonyos színt hozott iskolánk életébe, kiegészítette tevékenységünket. Az egy életen át tartó tanulásban a továbbiakban meg kell találnunk a helyünket, feladatunkat, lehetőségünket a felnőttoktatás terén is. Az új típusú szakmai oktatás bizonyos értelemben már ide sorolható.
Az ifjúság régebben erőteljesebben kivette részét a környezete alakításából, a különböző társadalmi munkákból. Pl. a volt polgári iskola udvarának fásítása - a fürdő melletti platánt és fenyőket ők ültették. Közreműködtek a csónakázótó körüli sétaút kialakításában is. Természetes volt, hogy az új épület udvarát parkosították, majd gondozták. A salakos futópálya, két salakos kézilabdapálya és az iker teniszpálya is az akkori diákság érdeme. Ezen munkák szervezésében főleg a Bognár házaspár emelkedett ki. Hőskorszak volt ez! Meg kell említenem egy epizódot 1972 őszéből. A csónakázótó körüli terepet tisztítottuk, gazt irtottunk. Új kollégaként ügyeskedve a száraz kórót gyorsított eljárással - spontán tüzeléssel -  szerettem volna eltávolítani. A vészesen elharapózó tüzet
igazgatóm  bemutató tűztipró tánca akadályozta meg, igaz félcipője bánta a váratlan fellépését. "Jutalomból" 1973-tól tűzvédelmi megbízott lettem, hogy a veszélyérzetem jobban működjön, sőt 1989-től munkavédelmi, balesetvédelmi megbízott is vagyok.
Iskolánkban  a  sportnak  jó  hagyományai alakultak ki a Bognár házaspár jóvoltából. Ida néni  a  női  kézilabda  megyei  bajnokságban szerepeltette leányainkat. A szép és ügyes lányainknak sok csodálója és több helyi kérője is akadt. Karcsi bácsi az atlétikának, gimnasztikának  nevelt  odaadó  sportolókat.  A  közel egy évtizedig szereplő erős felnőtt kézilabdacsapat is ebből a magból fejlődött ki. A mai lehetőségek sokkal korlátozottabbak.
1973-tól  bekapcsolódtunk  az  Országjáró Diákok Köre mozgalomba. Rendszeresen túráztunk és tájékozódási futóversenyeken indultunk több kategóriában. Öt évig vezettem a 15-25 fős lelkes, kalandvágyó csapatot. A vonaton logikai feladatokat oldottunk meg, korrepetáltam, kártyáztunk. Bográcsban főztünk, szalonnát pirítottunk, daloltunk. Emlékezetes a párnacsata a keszthelyi postás szállón. Téli túrákon is részt vettünk, szánkóztunk. 1979- től 1985-ig Németh László vezetésével még hatékonyabb  munka  folyt.  Fiatal  kartársam versenybíró, pályakitűző, térképkorrigáló tevékenységet is végzett. Kartárssá vált tanítványaink, Erőss Attila és Király Bernadett még pár évig éltették a hagyományokat, de anyagiak  és  időhiány  miatt  megszakadt  a  túrázás ilyen formája.
A KISZ-t nem lehet nem említeni. A szervezetek eleinte osztályokra épültek, később vertikálisan, tehát minden évfolyamról voltak tagok. 1973-ban Pablo Neruda chilei költő nevét vette fel az iskola KISZ szervezete. Az egyes alapszervezetek nevei: Csók István, Derkovits Gyula,  Munkácsy  Mihály,  Radnóti  Miklós, Váczi Mihály. A mozgalom keretet és lehetőséget  adott  a  közösségi  megmozdulásoknak, egyéni aktivitásnak. Diákpolitikus vetélkedők, Ki tud többet (hamukázni!) a Szovjetunióról?, később Ki tud többet hazánkról?, érdeklődési körök, jelmezes bemutatók, éneklések, zenélések, rövid feldolgozások, előadások a Művelődési Házban. A jutalmazások erősítették a versenyszellemet. Az ifjúsági mozgalmat segítő tanárok: Faragó János, majd Bérczes Éva 1972- ig,  Szanyi  Istvánné  1976-ig,  Unger  József 1980-ig,  Sági  Zoltánné  1985-ig,  Hömöstrei Róbertné 1988-ig.
Az Ifjú Gárda az új egyenruhákkal, a jó megjelenésével,  sok  gyakorlással  több  megyei, majd országos versenyt is nyert Szántó Ernő vezetésével, aki az MHSZ-ben is eredményesen  szerepeltette  iskolánk  csapatát.
1988 óta Unger Józsefné segíti az ideológiától,  pártpolitikától  megtisztult  diákmozgalmat, a diákönkormányzat működését.
Meg kell emlékeznem a szántódi Postás Üdülőtáborról is. 1974-től lehetőségünk volt egy vagy több turnusban 20- 40 fővel egyhetes olcsó balatoni táborozáson részt venni. Diákjainknak   felejthetetlen   élmény   volt   a balatonföldvári vagy zamárdi diszkózás, a tihanyi túrázás, a füredi séta, a vízi és vízparti játékok. Sajnos, a MATÁV kiválásával, majd a rendszerváltással, a Magyar Posta kényszerű válságával kimúlt ez a lehetőség. Az építőtáborról sem szabad elfelejtkeznem.  Hanság,  Kabhegy,  Őrség,  Villány, Mezőkovácsháza,  Bóly,  Kiskorpád  hozzájárultak  gyakorlati  tapasztalatok  szerzéséhez. Fiataljaink kivették részüket az országépítésből: árokásás, kukoricacímerezés, szőlőkacsolás, sarabolás,? Tűző napfény, tikkasztó hőség, nyugtalan éjszakák, (kísértetek, kísértések, kísérletek), szóval nagy és fárasztó élmények. Ősszel 3-5 napot a mezőgazdaságot segítettük : cukorrépaszedés (Rábahídvég), szőlőszedés (Bérbaltavár), alma vagy körteszedés (Oszkó, Olaszfa, Egervár). Feltöltődtünk gyümölccsel, tönkrement a ruha és cipő, kerestünk pár forintot, de élveztük a természetet. Már ez sincs! Lehet, hogy a mai ifjúságnak  nem  is  hiányzik? Megjegyzem, idén nyáron környezetvédelmi táborban volt 20 fő a Balaton partján. Munka és üdülés  összekapcsolva,  szállás és étkezés 2 hétig megoldva. Irodalmi Színpad általában a Művelődési  Házzal  együttműködve dolgozott. Rendszeresen szerepeltünk   a   nagyközségi, majd városi műsorokon is. Egy középiskola művészeti képviselői az intézmény szavalói, színjátszói, zenészei, énekesei. Lelkes  műkedvelőkre,  amatőrökre mindig szükség lenne. Énekkarunk is volt önálló, majd a városit egészítette ki néhány aktivistánk. Néha kamarakórus jött össze. Örömteli volt a tavalyelőtti újrakezdés. E  sajátos  hangulatot  megteremtő  művészeti csoport működését, sőt ifjú zenészeink szereplését ösztönöznünk kell.
Az Iskolaújságról is szólnom kell. Szántó Ernő kollégámmal sokat tettünk azért, hogy stencyl sokszorosítógéppel 300 példányos lap jelenjen meg 1974 végétől évi 4-5 alkalommal. Akkor még nem volt szövegszerkesztő. A magyartanárok által átnézett anyagot le kellett gépelni, majd számolással tördelni és ismét legépelni. Az így elrendezett formájú oldalakat lehetett végül szalag nélkül hártyapapírra gépelni. Majd jöhetett a nyomás, szétválogatás, másik oldalra nyomás, ismét válogatás, majd összefűzés?Most minden technika rendelkezésre állna, de néhány éve nincs diákcsapat, aki határidőre anyagot szállítson. Hol vannak a versírók, a diákviccek, az élménybeszámolók, a kritikák, az eredménylista, az álmok és vágyak? Hol a diákélet tükre? A honlapunkon se nagyon találom, inkább képriport dívik. Nincs igény? Nincs élet? Van, csak e rohanó világban kevés idő jut, marad "diákkrónika" írására. Igaz, az utóbbi években rendszeresen tudósítanak diákjaink, néha tanáraink iskolánk eseményeiről a Vasvári Újságban, amely így kedvenc médiapartnerünkké vált. Kicsit miénk a szó abban is?
Szólok  a  szabad  szombatokról  is.
1980-ig  nem  volt  szabad  szombat.  A kollégisták  általában  havonta  egyszer utaztak haza. Hét közben egy-egy csoport moziba vagy a Művelődési Házba ment.  Hét  végén  az  összes  kollégista moziba ment. Természetes volt, hogy a lányainkhoz  mindig  csatlakozott  legalább annyi fiú. A moziban telt ház volt, virágkorát élte. Az MHSZ is virágzott, mert oda is jártak lányaink. Rendszeres volt a közös buli a Styl, cipőgyár, faüzem, Auras fiatal brigádjaival. Mehetett a túrázás is, a hétvégi sport, rendszeresen közreműködtünk a helyi ünnepi  műsorokban  is.  Aztán  1980  őszétől minden  második  szombat  szabaddá  vált,  a kollégisták kéthetente jártak haza. Két év múl- va már minden szombat szabad lett. Ismerjük a hatását. Mindenki rohan péntek délben haza vagy máshova? Szinte nincs idő semmire. Hétköznap alig lehet program. Nem tud vinni minden kollégista még egyet valamelyik műsorra vagy rendezvényre! Hétvégén? Buli buli hátán - szerencsére még nem általános. Kimaradások, fáradtság, készületlenség, lemaradások, gyengébb tanulmányi eredmények. Ingerültség és érdektelenség. Kedvezőtlen kortünetek. Hova vezet az új módi? Ha elveszítjük a közösséget, elveszünk magunk is! Kiábrándultság és magányosság a vége. Ezt nem fogadhatjuk el. Meg kell találnunk a kivezető utat, módszert, a társadalmi hátteret! Az iskolának élen kell járnia a megoldás keresésében, de egyedül képtelen a megoldásra! Nem lehet minden diák mellé pszichológust és szociális munkást állítani! Hivatali  eskütétel,  postás  bálok,  diáknapok, fordított napok, Jeli-túra, városerdei és mákfai  bolyongások,  osztálykirándulások, egészségügyi  és  szerelmes  séták,  futás  a
"csótó" körül és a Szentkúton, postai gyakorlati élmények, tiltott helyek látogatása. Kellemes és váratlan élmények. - Ugye milyen sok mindenről nem írtam?
Az épületekről is ejtek pár szót. A volt polgári iskola, gimnáziumi épület, majd kollégium gyönyörűen felújítva Városi Rendőrkapitányság lett. A zárda, majd általános iskola fele kollégiummá lett átalakítva, sajnos részben olcsó és hibás kivitelezéssel. Főleg a fürdők kialakítása, állapota okozott gondot. A kollégium külső felújítása egy évtizedet késett, de 2002-ben széppé varázsolták. Az iskola jelenlegi épülete 1966-ban cölöpökre, töltésre épült, amely az alapszinten   több   helyen   megsüllyedt.   A lapostető többször átázott, javításra szorult. A nyílászárók  egy  részét  már  kicserélték.  A könyvtárterem tavaly, a második emeleti, átmeneti kollégiumi rész felújítása, tantermek felújítása az idén sikerült. A belső felújítás szükségszerű  lenne,  de  gazdáink  forráshiányosak. Nemrég tudtuk meg, hogy városunk SAPARD- pályázat révén 48 milliót nyert az iskolánk külső megújítására. A 64,5 milliós összköltségből a nyílászárók cseréjére, a homlokzati falfelület javítására és színezésére, az esőcsatornák és a járda  felújítására  futja.  A  kivitelezés  a  jövő nyáron valósulhat meg. A 25 %-os önrész vállalása nem kis feladata a városnak, de egy régi nyomasztó gonddal kevesebb lesz, és városképileg is jelentős változást eredményez.
Fotószakkört 1973-2001-ig vezettem. Célunk és feladatunk az emlékek megörökítése, az élmények, a közösségi akciók képi dokumentálása volt. A fekete-fehér képeket teljesen mi készítettük. Látszik is az amatőrség, de legalább látható a múltunk. Ehhez kellett a folyton  újrakezdés,  a  kezdők  vállalkozó kedve, kitartása. Óriási anyagunk van - több ezer fotó. Az utóbbi években már csak színes felvételeket készítettem. Digitális anyagunk is egyre bővül. A fotókiállítás részben az iskola történetét is tükrözi. A kiállítás az iskola II. emeletén megtekinthető. Remélem, hogy mindenki örömét leli benne.


Gondolatait  Önökkel  megosztotta,  az emlékek  felidézésében  segédkezett  Unger József, aki az 50 évből 32 évet vállalt.

Vasvári Újság
2004. szeptember

Program
2021. június 17. csütörtök
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
24
25
26
27
28
29
30
Időjárás
Facebook

Keresés
Fotók: Laki László (címlapképek), Pogács Mónika (polgármesteri fotó)