Átörökített értékeink

2014-01-24 21:03:18


A magyar kultúra napja alkalmából „Martin György, a néptánckutató” címmel fotó- és dokumentum kiállítás nyílt a Nagy Gáspár Kulturális Központban. A budapesti Hagyományok Házától kölcsönzött tárlatot Kovács Tilda polgármester ajánlotta a megjelentek figyelmébe.

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én. A kézirat tanúsága szerint ugyanis Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt. A 191 évvel ezelőtti eseményről a városban Martin György életét, szellemi örökségét és gyűjtéseit bemutató fotó- és dokumentumkiállítással emlékeztek. A tárlatot Pávai István népzenekutató rendezte.

A kiállításon a magyar és az egyetemes folklorisztikai kutatás kiemelkedő egyéniségének az alkotás lázában eltöltött, új tudományágat teremtő három évtizedes munkásságát követhetjük nyomon. Fényképek láthatóak Martin György Kárpát-medencei táncgyűjtő útjairól, s azok eredményeiről: a simonfai négyes verbunkról kezdve a bátai karikázón és bukóson át a mosonszentjánosi csárdásig. Sok más mellett jelentős kutatásokat folytatott a tiszai és az erdélyi táncdialektusok területén, s feltérképezte a cigányság tánckultúráját is.  Látókörét céltudatosan bővítette a balkáni népek tánchagyományának kutatásával, majd a török és arab táncfolklór tanulmányozásával. Az egyetemes tánckultúra világába is betekintést nyújtó etiópiai kutatóútja pedig lehetőséget adott arra, hogy a tánchagyomány értelmezésére kialakított elveiről ezen eltérő tradíciójú országban is bizonyosságot kapjon.

A kiállítást a vasvári általános iskola Nefelejcs Néptánccsoportjának színvonalas műsora nyitotta meg. Kovács Tilda beszédében a magyar kultúra egyediségét, s ezen érték megóvásának fontosságát hangsúlyozta. Felhívta a figyelmet arra, hogy minden kornak volt problémája a maga nyelvalkotásával kapcsolatosan. De az élet bebizonyította, hogy azon kifejezések, amelyek évtizedekkel ezelőtt megbotránkoztatóak voltak, ma már gyakran elfogadott szavakká váltak. A polgármester Kosztolányi Dezső: Ábécé a nyelvről és a lélekről című írásából emelt ki egy részletet: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.” Majd beszédében szólt arról, hogy a magyar kultúrához nemcsak az anyanyelv, hanem a tánc is hozzátartozik. A feljegyzések szerint már Attila idejében kiemelték a magyaroknál oly fontos tánc jelentőségét, s később is más nemzeteket felülmúló tánctudásunkról szóló feljegyzések láttak napvilágot. Kovács Tilda úgy látja, a mostani nemzedéknek az a feladata, hogy ezt a rendkívül táncörökséget modernizált formában, az értékeit azonban megtartva a mai kor embere és a nagyvilág számára is felfedezhetővé, elérhetővé tegye. A rendezvény végén Gergye Rezső, a művelődési központ igazgatója ösztönzésére a tárlaton megjelentek a Himnusz teljes nyolc versszakát elszavazták.

Keretbe: Martin György (1932-1983) néptánckutató, zenefolklorista. 1951-től 1955-ig hivatásos táncos volt. 1951-54 között elvégezte a magyar nyelvtanári szakot az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Ezt követően néprajz-muzeológusi diplomát szerzett Ortutay Gyula, Tálasi István tanítványaként. 1953-65 között a Népművelési Intézetben dolgozott néptánckutatóként. 1965-től az MTA Népzenekutató Csoportjának tudományos munkatársa, majd csoportvezetője. 1974-től haláláig az MTA Zenetudományi Intézet tudományos osztályvezetője. 1951-től végzett rendszeres gyűjtőmunkát a néptánc és népzene területén. Nemcsak Magyarországon, hanem a szomszéd országokban is járta a falvakat és tanulmányozta az ott élők táncait. S miként Bartók, ugyanúgy baráti kapcsolatokat teremtett a kelet-európai népek kutatóival. Mindemellett összehasonlító tánckutatással is foglalkozott. Minden gyűjtőútján – tánczenei lejegyzések mellett – a népdalokat is feljegyezte. Jelentősek a különféle metrikai, ritmikai megörökítései. Számos tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban.