Vasvár ezer éves története

2017. február 23. 05:30:20  nyomtatási kép
Az elmúlt év novemberében városunk ismételt várossá nyilvánításának 30 éves évfordulójára szervezett ünnepségen, ülésen dr. Zágorhidi Czigány Balázs múzeumigazgató nagy érdeklődést kiváltó előadást tartott Vasvár történetéről. Akkor ígéretet tettünk arra, hogy a beszéd anyagát közzétesszük, amit most teljesítünk is: az alábbiakban olvashatják rövidített és szerkesztett változatát.
A felületes olvasónak kissé talán hangzatosnak tűnhet a cím, de ha mélyebben belegondolunk városunk múltjába, akkor igazából Vasvár évezredes történetéről kellene beszélnünk. Hogy ezt belássuk, elegendő szép tavaszi időben felmenni Vasvár környékén a Hegyhát egyik jó kilátó pontjára: az elébünk táruló látvány valóban a legendák évezredes világába vezet! Messze északnyugaton, a Kőszegi hegyeken túl szinte világít a Schneeberg havas csúcsa, a napsütéses valóban úgy csillog, mint a mesék Üveghegye. Ha nem is látjuk pontosan, de tudjuk, hogy valahol az előtérben, Vaskeresztes táján ott van a Vashegy. Arról már nem is beszélve, hogy messze a háttérben - ezt már csak sejtjük - terül el az Óperencia, a Duna völgyében az Enns folyón túli terület, a kalandozások óta a magyarok számára el nem érhető mesés gazdagságú vidék! A Vashegy, az Üveghegy és az Óperencia, a magyar mesék és mondák világa - ebből a perspektívából nézve valóban évezredes múltba nyúlik vissza városunk története! 
Ha a szorosabb értelemben vett várostörténetet felé irányítjuk figyelmünket, akkor vizsgálatainkat egy történelmi kifejezés köré csoportosíthatjuk: "Vasvár királyi város". Ennek a kifejezésnek az elemeit - a vas, a vár, a város szót és a királyi jelzőt - külön-külön érdemes megvizsgálni. 
Első a vas. Itt megint csak a mondák világa térünk vissza: gondoljunk a Vaskapura, a Vasvári sáncon nyíló átjáróra, amely a sánc felépítésétől - valamikor a kilencszázas évek második felétől! - napjainkig őrzi ezt a nevet. Az elnevezés értelmetlennek tűnhet, hiszen köztudott, hogy a sánc földből és fából épült, és valószínűleg kapuja is fából volt. Egészen más jelentést kap viszont a név, ha tudjuk, hogy a "vaskapu" a keleti, elsősorban török népek mondavilágában a birodalom végvidékét jelenti, amelyen túl a vérszomjas ellenség lakozik, akit vaskapuval kell elzárni, hogy ártó szándékától megőrizzék a népet!
Természetesen a település nevében a vas- előtagnak van konkrét jelentése is. Régészeti és történeti kutatásokból tudjuk, hogy a Nyugat-Dunántúlon már az avar kortól kezdve a magyar államalapítás idején át egészen a 13. századig folyt vasfeldolgozás, sőt közvetlenül a város határában is tártak fel az 1960-as években Árpád-kori vaskohókat. Valamikor az államalapítást megelőző időkben ennek a nyugat-dunántúli vasvidéknek lett az adminisztratív - mai kifejezéssel mondhatnánk logisztikai - központja Vasvár: ide szállították be a környéken feldolgozott nyersvasat, amit aztán innen osztottak szét a megfelelő célokra, mindenekelőtt a katonaság ellátására. Még az 1220-as évekből is van adat arról, hogy pl. a pannonhalmi apátság kovácsai Vasvárra jöttek vasat vételezni.
A következő szó a vár. A vasat - amely a korabeli viszonyok között jelentős értéket képviselt - természetesen egy várban őrizték: ez a vár a település névadója. Magát a várat valahogy úgy kell elképzelnünk, mint a Vasvári sáncot: föld-fa szerkezetből épült sáncok öveztek egy viszonylag nagy területet. A nagy területre azért volt szükség, mert háborús időkben sokféle értéket - többek között a lábas jószágokat is - beszállítottak ide, és bizonyár békeidőben is sok minden őriztek itt. A legfontosabb itt őrzött érték azonban a vas volt, erről kapta nevét a vár: Vasvár. Mint ahogy a korabeli Magyarországon voltak Sóvár nevű települések, illetve várak is, ahol pedig a vashoz hasonlóan nagy értéket képviselő sót őrizték és osztották szét. (Csak érdekességként jegyzem meg, Vasváron is van adat arra vonatkozóan, hogy sót is őriztek a várban!)
Hol állt Vasvár vára? Erre sokféle elképzelés született, de legvalószínűbb, hogy a mai temető és szűkebb környéke lehetett az terület, amelyet megerődítettek. Erre régészeti nyomok is utalnak, de maga a hely is -  mint nagyszerű kilátópont - erre mutat: innen belátni a fél vármegyét, a hegyeket Németújvártól Kőszegig, és a Rába-völgyet nagyjából a Répce folyóig. Az egykori vár leglátványosabb emléke a temetői templom lehet, amelynek 13-14. századi formája éppen a közelmúltban végzett műemléki kutatásoknak köszönhetően bontakozott ki a vakolat alól. Feltehető, hogy a mai templom alatt rejtőznek egy korábbi épület, egy Szent István király korában épült esperesi templom maradványai is. Az idei évre tervezett régészeti ásatások feladata lesz eldönteni a kérdést: itt állt-e Vas vármegye egyik első temploma?
A vár és a város fogalma szorosan összekapcsolódik, hisz maga a város szó is annyit tesz: várral, erődítésekkel rendelkező település, váras hely. A korai ispánsági - azaz megyeközponti - várak mellett alakultak ki ugyanis azok a települések, amelyek későbbi városaink magját alkották. A vár mellet laktak a vár védelmét és a megyeközpont adminisztratív feladatait ellátó katonáskodó és vezető rétegek, továbbá szolgálónépek, mesteremberek és kereskedők. Itt alakultak az első piachelyek és természetesen ezek voltak az első egyházi központok is.  A váralja településeknek külön plébániatemploma volt, ez lehetett talán a Szent Mihály-templom, a későbbi káptalani templom a Kisköves-hegyen, amelynek helyét ma a Millenniumi kettős kereszt jelzi. Éppen e miatt a templom miatt gondoljuk, hogy Vasvár első településmagja a mai buszpályaudvar környékén lehetett, innen terjeszkedett idővel tovább a mai Főtér és Árpád tér irányába.
A vár, a város, a templomok és a piachely egysége alkotta a korai települést, amely katonai és adminisztratív központ, egyházi székhely és polgári település volt egyben. Nem tudjuk, hogy a vár mikor vált megyeközponttá: Vasvár a közeli Pinkaóvárral, Locsmánddal, a kissé távolabbi Kapuvárral, Magyaróvárral és Sopronnal együtt a 10-11. század fordulóján egy volt a Nyugat-Dunántúl határvédő erődítményei között. Az említett várak közül nem mindegyik vált megyeközponttá. Talán maga Szent István király jelölte ki Vasvár várát, hogy az általa kialakított vármegyerendszer egyik központja legyen. 
A megyeközponti funkcióval együtt járt az egyház igazgatási szerep is: a középkorban az egész Északnyugat-Dunántúl egyetlen püspökséget képezett, melynek központja Győr volt. Ehhez a nagy kiterjedésű egyházmegyéhez tartozott Győr,- Moson-, Sopron- és Vas megye egésze, továbbá kisebb részek Veszprém és Komárom megyéből.  A püspökségen belül alacsonyabb szintű igazgatási egységek, ún. esperességek jöttek létre, amelyek többnyire egy-egy megyének feleltek meg. Vasvár mint a püspöki központtól legtávolabb eső esperesi székhely különös jelentőséget kapott, az esperes személye körül idővel egy papi testület, ún. káptalan jött létre. Ez a testület elsősorban az esperes munkáját segítette, de jelentős világi feladatokat is ellátott: hivatalos ügyeket intézett, okleveleket állított ki és őrzött levéltárában. A vasvári káptalan az egész középkoron át megőrizte jelentőségét, sokan keresték fel ügyeikkel a vármegye területéről, sőt a szomszédos megyékből is, így az intézmény nagyban hozzájárult a település tekintélyéhez és forgalmához. 
A káptalan - a vármegyeközponttal együtt - csak a török korban,  a 16. század második felében települt át a védettebb Szombathelyre, s idővel részben erre az intézményre alapozva jött létra a Szombathelyi püspökség. Érdekes módon azonban mindkét intézmény a mai napig őrzi vasvári eredetének emlékét: Vas megyét Vasvárról nevezi Vasnak, a szombathelyi püspök mellett működő papi testület pedig ma is a Vasvár-szombathelyi Székeskáptalan nevet viseli.
Végül pedig lássuk a királyi jelzőt: mit is jelent tulajdonképpen az, hogy Vasvár királyi város volt. A kora Árpádkori vár és település természetes módon királyi birtok volt, hisz abban az időben az ország jelentős része még az uralkodó magánbirtokához tatozott. A királyi birtoklásnak akkor lett igazán jelentősége, amikor egyre nagyobb területek kerültek egyházi és világi földesurak kezébe. Az hogy egy településnek a király volt a földesura, ekkor már eleve kivételes helyzetnek számított, amelyet az uralkodó még további adományokkal erősíthetett meg. Vasvár 1279-ben IV. László királytól kapott városi kiváltságlevelet, amely többek között bíráskodási, adózási és kereskedelmi kedvezményeket jelentett az ekkor már méltán városnak nevezhető település számára. Városunk királyi városi státuszát egészen 1423-ig megőrizte, ekkor adományozta el Zsigmond király a Gersei Pethő családnak. Bár ettől kezdve már csak földesúri mezővárosról beszélhetünk, de Vasvár mégis a megye egyik legjelentősebb városa maradt, hanyatlása és majdhogynem teljes pusztulása csak a török háborúk idején következett be.
A királyi jelzőt könnyen kiegészítjük "szad királyi"-ra, de valóban szabad királyi város volt Vasvár a középkorban? A szavak általános értelmében szabad és királyi volt, hiszen királyi városok egyik jellemzője volt, hogy szabadok voltak mindenféle bíróság joghatósága alól, kiváltságaik egyik lényeges pontja szerint csak a király ítélkezhetett felettük. A szó jogi értelmében vett szabad királyi városok késő középkorra kialakult szűk körébe azonban már nem tartozott bele Vasvár - már csak azért sem, mivel ezt a kort már nem érhette meg királyi városként.
De legyen nekünk elég a királyi jelző, ez is jelentős történelmi rangot képvisel! Hadd hívjam fel a figyelmet itt ennek egy képi, címertani megjelenítésére. Vasvár címere is nagy múltra tekint vissza, a háromtornyú vár szimbóluma az Árpád-kor óta a királyi városok jelképe: ezt viselte Soprontól Székesfehérváron át Kolozsvárig szinte valamennyi jelentős városunk. Vasvár mai hivatalos jelképe ennek egy kicsit leegyszerűsített, szerény, 20. század eleji megjelenítése. Kevesen tudják, hogy a középső torony tetején látható sátortető és kereszt helyén eredetileg kereszttel díszített királyi korona - egyes ábrázolásokon egyenesen a Szent Korona - volt látható. A városi pecséteken ennek a "koronás címer"-nek a különböző változatait használták egészen a 19. század végéig, a mai sátortetős-keresztes változat csak a 20. század elején alakult ki. 
Történelmi évfordulók kapcsán - legyen az akár harminc, akár hétszáz vagy ezer éves jubileum - érdemes elgondolkodni történelmi jelképeink használatán. Ajánlom minden vasvári polgár figyelmébe városunk koronás címerét, úgy is mint egy lehetséges hivatalos címert, vagy mint egy értékes történeti információkat tartalmazó ábrázolást: ez az egyedi címerkép méltó módon jeleníti meg Vasvár ezer éves történelmét.


 

Program
2019. november 16. szombat
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
11
12
13
14
15
16
19
20
22
23
24
25
26
27
28
29
30
Időjárás
23 órakor Vasváron
10.1
100 %
páratartalom
Szél:
0.9 m/s

Forrás: met.hu
Facebook

Keresés
Fotók: Laki László (címlapképek), Pogács Mónika (polgármesteri fotó)