Övé a színpad!

2016. május 26. 06:41:37  nyomtatási kép
Kapornaki Júliával, az egyik legeredményesebb vasvári fiatallal beszélgettünk 

Kapornaki Júlia az egyik legelhivatottabb vasvári tizenéves, aki immár évek óta tudatosan készül a művészi pályára. Idén júniusban fejezi be általános iskolai tanulmányait, amelyet Vasváron kezdett, s szintén kitűnő tanulóként a szombathelyi Bolyai János Gyakorló Általános Iskolában folytatott. Nemrég sikeresen felvételizett a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola magánének szakára. A vasvári fiatal elhivatottságával, munka iránti alázatával példát állít korosztályának, ezért is tartottuk fontosnak, hogy a tanév és általános iskolai tanulmányai lezárásaként összegezzük eddigi eredményeit. 

Kapornaki Júlia versenyeredményeinek se szeri, se száma: általános iskolás elsősként és másodikosként megnyerte a Dr. Bendefy László Városi Könyvtár által meghirdetett mesemondó versenyt. Harmadikosként első lett a Gazdag Erzsi Vers- és Mesemondó Versenyen, ahol negyedikesként ezüstérmet szerzett. Arany és bronz minősítéseket kapott a Vasvár kulturális életét meghatározó A költő hazatér című rangos találkozókon. A Martineum Felnőttképző Akadémián a XVII. karácsonyi versmondóról szintén ő került ki győztesen. A Gyermek Művészeti Fesztiválon, a Miénk a színpad! rendezvényen versmondásáért a második, míg mesemondásáért a harmadik hellyel jutalmazták. Az Arany János Vers-, Énekelt Vers és Prózamondó Versenyen ezüstöt kapott. 
És még nem említettük a rajzot és a zenét! A Belváros rehabilitáció Vasváron című projekt rajzpályázatának fődíjasa, a komárnói Beliczay Nemzetközi Emlékversenyen kamarazene kategóriában, zongora négykezessel, Gerencsér Orsolyával együtt aranyat nyert két alkalommal is. Ugyancsak ebben a formációban nemzetközi 3. helyezettek is lettek, míg második helyezést értek el a Sistrum zenei versenyen. Emellett akrobatikus rock and rollozott, a celldömölki Soltis színházban stúdiósként látott bele a színpadi életbe, s számos iskolai elismerés is kíséri fiatal pályáját, aminek kezdeteiről kérdeztük. 
- Hatéves voltam, amikor Gergye Rezső, a művelődési ház igazgatója szólt anyukámnak, hogy meglátása szerint érdemes lenne a színpad felé irányítania engem. Ekkor kezdődött el minden. Az első versenyemen megismerkedtem Balogh József tanár-költővel - ő sajnos már nincs az élők sorában -, aki folyamatosan támogatott engem. A Savaria Történelmi Karneválra Devecsery László költővel közösen írtak nekem és színpadi partneremnek, Sebestyén Áronnak egy darabot, amit a Tarisznyások Együttes közreműködésével adtunk elő a Művészetek utcájában. Meghatározó visszajelzéseket kaptam A költő hazatér című Nagy Gáspár vers- és prózamondó versenyeken is. A helyi rendezvénynek szinte minden évben részese voltam. 
- Tudatosan törekedtél arra, hogy a lehető legtöbb vers- és prózamondó versenyen részt vegyél? 
- Igen, a lehetőségekhez mérten megpróbáltam az összesen részt venni. Balogh József is szólt, ha valamilyen hozzám passzoló versenyre bukkant. Emellett az anyukám - aki nagyon fontos az életemben - mindig megtalálta azokat a verseket, amelyek illettek hozzám, a hangsúlyozásban, a szünetek alkalmazásában nagyon sokat segített.
- Mindeközben a zene is meghatározó az életedben. 
- Kiskoromtól kezdve zongorázom, de igazán hatodikosként érett be számomra is a gondolat, hogy mennyire fontos az életemben a zene. Farkas Anikó zongoratanárnő meghatározó személy volt az évek során, ő az, aki igazán megszerettette velem a zenét, felkészített minket a különböző versenyekre. Sokat köszönhetek neki. A vasvári fúvósok kíséretében kezdtem el énekelni. Nagy szerepe volt ebben Szabó Zoltánnak, a zeneiskola igazgatójának, aki kezdetek óta motivál, lendületet ad a munkához. Szeptembertől már nem csupán zongorázom, hanem elkezdtem szaxofonozni is, ami nem magányos, hanem egy igazi közösségi, zenekari hangszer. A szabadsága miatt mindig is szimpatikus volt számomra. A zene olyan szerepet tölt be immár az életemben, hogy a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola magánének szakára felvételiztem. A megmérettetésen különböző stílusú dalokat kellett énekelnem, s volt szolfézs írás- és szóbeli is. Örülök az eredményes felvételinek - szögezi le kedvesen. - Kezdetben édesanyám mondta, hogy nagyon szépen énekelek, de igazán nem hittem el, majd a tanáraim is bátorítottak, akik szintén nagyon meghatározóak abban, hogy viszonylag korán döntöttem a művészi pálya mellett.
- A színház, vagy a zene lesz számodra fontosabb? 
- Mindenképpen művészeti pályára kívánok lépni: vagy a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, vagy pedig a Zeneakadémiára szeretnék felvételizni. Megkérdezték tőlem hatéves koromban: mi szeretnék lenni? Ekkor azonnal rávágtam: színésznő. Ezen a véleményemen azóta sem változtattam. Nagyon jó érzés a színpadon állni, vonzó számomra főleg a musicalek világa. Még az operák sem állnak tőlem távol. Úgy vélem, ebben a komolyzenei műfajban igazán meg lehet mutatni, hogy egy ember milyen előadó, mivel a mozgás, a tánc nem veszi el a figyelmet. Sokat hallgatok operát, de a retró zenét is nagyon szeretem - mosolyodik el. - Úgy vélem, ez a művészeti középiskola számomra egy jó alapot fog nyújtani: tanítanak például színpadi kiállást, tartást, megerősítik az énektudásomat, s önbizalmat adnak a karakterek megformálásához. Annak ellenére döntöttem a váltás mellett, hogy a Bolyaiban nagyon egyedi osztályunk van. Tisztában vagyok azzal, hogy a művészetiben sokáig tart a tanítás. Előfordul majd, hogy este 8-ig gyakorlok, éppen ezért leszek kollégista. A felkészülésre több időm marad, nem mennek el óráim az utazással. 
- Ennyi munka egyedül nem megy. Ki az, aki mindenben a segítségedre van, támogat az előre jutásodban? 
- Anyukámnak, Kapornakiné Mozsár Anikónak köszönhetek mindent, ő visz el az összes versenyre, édesapámmal együtt ő áll mellém, ő motivál. Anyukám a legjobb barátnőm, neki mondok el mindent. Vannak csajos napjaink is. A Weöres Sándor és a Hevesi Sándor Színházba is gyakran járunk előadásokra. Láttuk a Pesti Magyar Színházban a Vámpírok bálja című musicalt, ami nekem óriási élményt nyújtott. Szeretünk a Szentkúton sétálni a nyugalom és a jó levegő miatt. Anyu is művészlélek, gyönyörűen fest. Tavaly közös festő tanfolyamra is beiratkoztunk. 
- Mi érdekel a mindennapokban? 
- A legtöbb időmet a naplómmal töltöm, abba írok bele minden olyan történést, ami megfog. Szeretek történeteket megfogalmazni, de versekkel még nem nagyon próbálkoztam. A barátaim Vasváron és Szombathelyen is élnek, de a zeneiskolában is sok ember áll hozzám közel. Kedvenc tantárgyam a magyar irodalom és nyelvtan, de a matematikával sincsen gondom, mivel a magyarázat után azonnal értem a feladatokat. A tanulás számomra kimerül a házi megírásában, így túl sok órát nem vesz el a szabadidőmből. Szerencsére a fellépések nem mennek a tanulmányaim rovására. 
- Tanóráid mellett mennyi időt töltesz a vasvári zeneiskolába? 
- Versenyek előtt majdnem minden másnap ott voltam két-három órát, most pedig szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton megyek órákra. 
- Kap a családod "tanácsokat" arra vonatkozóan, hogy nem kell ennyit gyakorolni, készülni, hajtani? Minek ennyi energiát ilyen fiatalon belefektetni egy láthatatlan jövőbe? 
- De, természetesen. Családom nagyon védelmez engem, anyu főleg a majdani megterhelő próbáktól akar megóvni. Nem kell engem félteni, mert nem tönkreteszem magam, hanem ettől leszek egyre jobban és jobban.

Program
2021. január 16. szombat
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Időjárás
Facebook

Keresés
Fotók: Laki László (címlapképek), Pogács Mónika (polgármesteri fotó)