Bognár Szabolcs az augusztusi Szenior Atlétika EB-n megszerezte harmadik bajnoki címét

2012. szeptember 10. 20:57:38  nyomtatási kép

Megszállott sportoló és elhivatott testnevelő, aki nap, mint nap úgy áll tanítványai elé, hogy be is tudja mutatni, mindazt, amit tőlük elvár. Egyben követendő példakép is, hiszen tiszteletére augusztus 18-án immár harmadszor csendült fel Magyarország Himnusza. A vasvári Bognár Szabolcs, a Zalaszám ZAC sportolója és edzője, a 2012-es Szenior Atlétika EB-n diszkoszvetésben állhatott a dobogó legfelső fokára.

Egy szeptemberi szombat délutánon a családi szüretről siet a megbeszélt találkozóra a Zalaegerszegen élő Bognár Szabolcs. - Szívvel-lélekkel vasvári vagyok, nemcsak a családom és a gyökereim kötnek ide, de hivatalosan a mai napig itteni lakcímmel is rendelkezem, s amikor csak tehetem, hazalátogatok – ad választ rögtön a kettőségre a Zalaszám ZAC edző-sportolója, aki pedagógusként és atlétaként egyaránt édesapja, a vasvári sportélet legendás alakja, Bognár Károly nyomdokaiba lépett.

- A szüleim sportszeretete és elhivatottsága jó előre kijelölte számomra a máig vezető utat – kezd egy több évtizedes, az Európa-bajnoki címekig vezető történetbe. – Édesanyám és édesapám a TF-en végeztek, ott ismerkedtek meg, s 1958-ban érkeztek Vasvárra tanítani.  A testnevelői, edző munkájuk mellett a feltételeket is maguk teremtették meg: munkájuk nyomán a 1960-as évek elejére két kézilabda-, egy röplabdapálya, egy magasugró- és egy távolugróhely, valamint egy 110 méteres hatsávos futópálya állt a vasvári sport rendelkezésére. Ilyen előzmények után talán nem is volt más választásom, mint a sport, – mosolyodik el – melyet már a vasvári általános iskolás évem alatt elkezdtem. Már itt megyei bajnoki címet szereztem, majd a kőszegi Mezőgazdasági Szakközépiskolában töltött esztendők alatt is folytattam az atletizálást. Mellette belekóstoltam a kosárlabda világába, s egy ideig az úszással is próbálkoztam, de az igazi szerelem továbbra is az atlétika maradt. A kőszegi esztendők alatt több országos bajnokságon vettem részt előbb futószámokban, majd 16-17 évesen pártoltam át a dobószámokhoz, melyekben azóta is versenyzek – mondja Bognár Szabolcs, aki a középiskola elvégzése után egy esztendeig Egervölgyön dolgozott képesítés nélküli testnevelőként, majd az azt követő négy esztendőben, aktív versenyzés mellett a szombathelyi főiskola biológia-testnevelés szakán szerzett tanári diplomát.  Eztán a zalaszentgróti iskolában oktatott nyolc évig, s itt kezdett el az erőemeléssel foglalkozni.

- 1995-ben igazoltam le Zalaegerszegre, ahol két esztendőt atletizáltam, majd Németh Pali bácsi hívására váltottam, s a Szombathelyi Dobó SE kötelékébe léptem. Az itt eltöltött esztendők alatt öt bajnoki címet szereztem csapatban, aztán az élet változásokat hozott: Pali bácsi halála és a Zalaegerszegen vállalt munka és edzői feladatok tudatában visszaigazoltam Egerszegre aZalaszám ZAC-hoz, melynek kötelékébe azóta is tartozom edzőként, sportolóként, valamint a dobó szakág és az erőemelő szakosztály vezetőjeként – idézi fel a Zalaegerszegig vezető esztendőket, majd a versenyekre, a nagyszerű teljesítményekre, eredményekre terelődik a szó.

- Idén már harmadik éve, hogy nemzetközi szinteken is megmérettetem magam: tavalyelőtt a Nyíregyházán rendezett szabadtéri Veterán Európa-bajnokságon, a negyven év alattiak között diszkoszvetésben szereztem aranyérmet 52.12-es eredménnyel, dobó ötpróbában második, súlylökésben pedig a negyedik helyen végeztem. 2011-ben, a genti fedett pályás Veterán Európa-bajnokságon már a 40 év felettiek kategóriájában indultam: súlylökésben 16.10 méteres eredménnyel állhattam a dobogó legfelső fokára, diszkoszvetésben pedig a harmadik helyezést értem el 50.75 méteres dobással – idézi fel a kontinens-versenyeket, melyek között itthon is több alkalommal dobogóra állhatott. 2011-es Téli Dobó Országos Bajnokságon második helyezést ért el diszkoszvetésben: ekkor, 41 évesen dobta egyéni legjobbját 55.88 méteres eredménnyel, ami Zala megyei csúcs is egyben. A Fekvenyomó Magyar Bajnokság szenior kategóriájában tavaly a második helyet szerezte meg, idén augusztusban pedig a veterán atlétikai Európa-bajnokságon bizonyított. A kontinens-viadalnak ezúttal három határmenti város: a német Zittau, a lengyel Bogatynia és a cseh Hradek adott otthont. A versenyen 38 országból több mint 3800 atléta állt rajthoz. Hazánkat 68 fős magyar csapat képviselte. Sportolóink hét arany-, hét ezüst- és öt bronzéremmel tértek haza.

- A versenyre ezúttal is a feleségem kísért el, két gyermekünk pedig ez idő alatt a nagyszülőknél nyaralt. Augusztus 16-án, csütörtökön indultunk el, egy ugyancsak zalaegerszegi versenyző tartott velünk.  Csehországban, a verseny helyszínétől alig húsz kilométerre foglaltunk szállást, a kiválasztott panzió ezekben a napokban veterán atlétákkal volt tele. Itt ismerkedtünk meg azzal a 85 esztendős, lett nemzetiségű atléta hölggyel is, aki később 20 másodperc alatt futotta le a száz métert, s végül három arannyal és nem mellékesen Európa bajnoki csúccsal térhetett haza. A pénteki nap – verseny híján – átmozgató edzéssel és városnézéssel telt, szombaton délután pedig diszkoszvetésben álltam rajthoz. A verseny a bemelegítéssel együtt mintegy három és fél órán át tartott. Huszonöten versengtünk, s az első sorozatban hetediknek dobtam. Az elsőt sajnos elrontottam, kiléptem, a másodikra dobtam egy biztonságit, mellyel az ötödik helyen álltam, majd a harmadik dobással sikerült átvennem a vezetést. Eztán fokozatosan mindig javítva az előző dobásomon nyertem végül a számot 49.32 m-es eredménnyel. A második helyezett a német versenyző, a harmadik pedig egy spanyol atléta lett. Ezután súlylökésben az ötödik helyet szereztem meg – mondja, majd előkerül az aranyérem, s vele a felejthetetlen pillanat emléke, a dobogó legfelső fokán: a magyar küldöttség immár harmadszor hallhatta a Himnuszt Bognár Szabolcs tiszteletére. S bár e történet így roppant meseszerűnek tűnik, az árnyoldalak itt sem hiányoznak: a felkészülés közepette nem kis vesszőfutás az anyagiak előteremtése.

- Míg az aktív versenysport jelentős támogatásban részesül, a szeniorok maguk kell, hogy finanszírozzák minden költségüket. A támogatók nélkül tulajdonképpen mindez aligha sikerült volna. Az anyagi támogatásért köszönettel tartozom két vasvári vállalkozónak:Jóna Tibor, a Jóna Kfc. ügyvezetője és ifj. Szabó Zoltán (Szabó és Társa Tüzép Kft.) segítsége nélkül nem tudtam volna megoldani a részvételt. A szponzorok szerepe azért is elengedhetetlen, mert a veterán körökben lehet valaki a világ legjobbja is, ha nem szedi össze a kijutáshoz szükséges összeget, sohasem derül ki. Nagy fájdalom, hogy a világbajnokságokra eddig még nem sikerült kijutnom az anyagiak miatt. Tavaly ugyanis Kaliforniában rendezték, jövőre Brazília ad otthont a világversenynek. Különösen fájó pont ez annak tükrében, hogy a tavalyi VB-győztest vertem meg Gentben, s az eredmények alapján magasan győzhettem volna. No de, ezen kár keseregni – mondja, majd rögtön hozzáteszi: a 2014-es VB-t Budapest rendezi, ha máskor nem, majd ott… Ám addig még hátravan az augusztusi torinói Veterán Olimpia, ami, ha a támogatók is újra a célja mellé állnak, nem elérhetetlen álom. Addig is marad a tanítás és a felkészítés.

- Lassan a tanítványaim is beérnek, nagyon szeretném már a másik, edzői oldalról is megtapasztalni a siker ízét. A gyerekekkel folyamatosan diákolimpiákra járunk csapatban és egyéniben is indulunk, ma épp Budapesten versenyeznek a serdülőim, nagyon várom már, hogy jelezzék az eredményt – néz a telefonjára, majd az edzői munkára terelődik a szó. – Jelenleg leginkább a 15-19 éves korosztállyal foglalkozom, mellettük egy 13 éves kislány és két 15 esztendős fiú edzését is elvállaltam. Bár az atlétika a sportok királynője, nehéz megnyerni számára a fiatalokat, ezt leginkább szakiskolai testnevelőként érzem. Az egyesületben, ahova nemcsak az én diákjaim, hanem más iskolák, gimnáziumok növendékei is járnak, már könnyebb a munka. Ám a fekvenyomással mostanában valahogy egyszerűbb dolgom van, kedveltebb a fiúk körében, hiszen ott gyorsan izmosodnak, látványos eredményt tudnak elérni, szemben az atlétikával, amely hosszú évek kitartó munkáját kívánja.  Egy biztos, siker ide vagy oda, nincs egy perc pihenő sem: októberig folyamatosan versenyekre megyünk, október elején az isaszegi Fekvenyomó Magyar Bajnokságon csapatban pedig még versenyzem is. S azt tervezem, hogy újra kipróbálom magam ötpróbában (kalapácsvetés, súlylökés, diszkoszvetés, gerelyhajítás, nehéz kalapácsvetés), s megkezdem a felkészülést a Veterán Olimpiára is. Tehát mozgalmas hónapok következnek – mondja, majd búcsúzóul még az is kiderül, a serdülőkorú atlétái remekül helyt álltak a budapesti versenyen mindannyian teljesítették azt, amit elvárt tőlük: csapatversenyben a Zalaszám ZAC ezúttal az előkelő második helyen végzett. – vv –

Program
2021. február 28. vasárnap
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
Időjárás
Facebook

Keresés
Fotók: Laki László (címlapképek), Pogács Mónika (polgármesteri fotó)