Derekasan küzdöttek a hegyháti amazonok

2005. február 18. 20:06:08  nyomtatási kép


Egy kis csapat nagy napja Vasváron
Kattintson a képere !
Kézilabda ünnep volt 2005. február 16-án Vasváron. Zsúfolásig megtelt a helyi általános iskola tornaterme. Sokan eljöttek egy­részt, hogy szurkoljanak a Magyar Kupában a nyolc közé igyekvõ hazai csapatnak, másrészt, hogy testközelbõl láthassák azokat a sztárokat, akik a magyar válogatottban és a Gyõri Graboplast ETO színeiben sikert sikerre halmoznak. Akik eljöttek, azok nem is csalódtak, ugyanis az történt, amire számítani lehetett.


Mörtel és Kovacicova vezér­letével nagy lendülettel kezdtek a hatalmas fizikai fölényben lé­võ vendégek, s elsõsorban gyors akciókból lõtték a gólokat. Erre számítottunk. Abban viszont csak reménykedtünk, hogy a vasvári lányok nem roppantak össze, hanem ügyes összjáték­ból szerzett találatokkal araszol­tak az ellenfél után. Látszott, hogy a gyõriek ezt a találkozót sem veszik félvállról - nálunk ez nem szokás - keményen véde­keztek, ütköztek, és kíméletle­nül belõtték a helyzeteiket.
A hazaiaknál a ,,falban" sokat dolgozott Zsohár Mónika, aki határozott elzárásokkal, majd jó ütemû leválásokkal hozta hely­zetbe társait, illetve önmagát. Ha középen koncentrálódott a védõfal, akkor a széleken is eredményesnek bizonyult a hegyháti együttes. Utasi Ágota fénykorára emlékeztetõ eleganciával lõtte ki a hosszúsarkokat, a másik oldalon Szondy Kitti­nek olyan villanásai voltak, hogy mindezt látva azon se cso­dálkoznék, ha a mérkõzés után egy kitöltött átigazolási lapot csempésztek volna a zsebébe a gyõri együttes vezetõi.
Az elsõ játékrész 18-8-as ven­dég vezetéssel zárult, ezzel a vas­vári csapat tagjai és a szurkolók is elégedettek lehettek. A szünetben csupán az volt a kérdés: vajon meddig elég az alapozás derekán tartó hegyháti együttes állóképes­sége? A gyõriek ugyanis semmit sem bíztak a véletlenre, nekik a
tíz gólos különbség nem elegen­dõ. Így aztán ahogy mondani szokták: "jöttek, mint az oro­szok", ez még a kisebb baj lett volna, de tüzeltek is derekasan.
S ekkor valami olyan dolog történt, amitõl még a sokat látott gyõri mesternek, Róth Kálmán­nak is elakadt a lélegzete - sze­rencsére csak rövid idõre. A haza­iak kapusa, Vízvári Tímea ugyan­is parádézott. Védte az átlövése­ket, a ziccereket, sõt idõnként még a védhetetlent is. Zúgott is a taps a nézõtéren, Timi pedig sze­rényen mosolygott, talán nem is értette, mi van ebben olyan rend­kívüli. Ha már egyszer beküldték a kapuba, hát teszi a dolgát...
No persze a többiek is hozzá­tettek egyet s mást ahhoz, hogy ez az este csodálatosra és emlé­kezetesre sikeredett. Ez egy kis csapat nagy napja volt, s ezúttal talán még azok is boldogok vol­tak, akik egykoron sokat tettek azért, hogy idáig jutott ez a csa­pat, de ma már nem ünnepelhet­tek együtt a régi játszótársakkal.
A mérkõzés után autogram­kérõ fiatal lányok rohanták meg a gyõri játékosokat. Köztük olyanok is, akik már a vasvári utánpótlás csapatokban pattog­tatják a labdát. Elszántak, ügye­sek, tehetségesek, közülük né­hányan akár már most is leülhet­tek volna a kispadra (!?)
Lassan kiürült a tornaterem, kialudtak a fények, csak az ered­ményjelzõ õrizte a rideg statisz­tikát: Gyõri Graboplast ETO - Közút-Vasvár 34:15.

vita
Rábavidék
XVI. évfolyam 3. szám
Program
2021. február 25. csütörtök
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
Időjárás
Facebook

Keresés
Fotók: Laki László (címlapképek), Pogács Mónika (polgármesteri fotó)