Magyar Kultúra Napja

2005. február 10. 18:41:56  nyomtatási kép


Az idén a dr. Bendefy László Városi Könyvtár látta vendégül a megemlékezés résztvevõit. Gyöngyösi Zsuzsanna könyv­tárigazgató bevezetõ szavai után Kovács Tilda alpolgármester asszonyt kérte fel ün­nepi beszédének elmondására. Az elõadó beszédébõl a nemzetünk jövõjéért aggódás, a kultúra különbözõ területein tapasztalha­tó műveltségi deficit okozta érezhetõ és még beláthatatlan súlyos következményeire uta­lás, figyelmeztetés emelhetõ ki. Mondaniva­lóját kissé átszõtte a politika, de ez a jelen­legi gazdasági helyzetben, a megszorítások, a leépítések, a rossz közhangulat, egyfajta kilátástalanság idõszakában érthetõ. Talán jobb lesz, ha idézzük szavait:

"1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Fe­renc nemzeti imánkat, a Himnuszt.

1989-ben Fasang Árpád a Kölcsey Társa­ság elnöke javaslatot tett, hogy e nap legyen a Magyar Kultúra Napja. Akkor azt hitték, hogy a szovjet befolyás csökkenésével meg lehet te­remteni a magyar kultúrát, és remélni sem merték, hogy a globalizációval legalább akko­ra veszély leselkedik nemzeti művelődésünk­re. 1989 óta csak nagyobb lett a műveltségi deficit hazánkban.

Kultúrát tágabban kell értelmezni mint köz­művelődés, irodalom, költészet, stb. A kulturált­ság az életvitel-életmód mindennapjaink minden percének teljes meghatározója. Néhány területen különösen nagy hiány alakult ki nemzetünkben. Ha megnézzük a közösségi együttélés kultúráját, december 5-e óta nem mondhatjuk, hogy befo­gadó, szolidáris közösségi nép vagyunk. Ez a nemzet Szent István óta intelmeinek megfelelõ­en mindig nyitott volt az idegenek felé. Ma kö­zösségi kultúránkat oda süllyesztették, hogy megfélemlítések, ijesztgetések hatására saját faj­tánkat tagadtuk meg. Másik kulturális terület az oktatás. Egy közeli kis faluban 1777-ben három gyereknek, 1848-ban pedig 10-nek tartottak fenn iskolát. Ma a kormányzat pénzügyi akaratával a 120 fõ alatti kistelepülési iskolákat megszűnésre kényszeríti. Arról nem is beszélve, hogy a mű­ködõ iskolák tartalmi munkájába is olyan liberá­lis elemeket épít be, amelyek mindent lehetõvé tesznek, csak a nemzeti identitás, kultúra elsajá­títását nem. Lehetne folytatni az ünnepeink meg­tartásánál érezhetõ műveltségi deficittel. A bevá­sárlási hajszák közepette üveges tekintetűvé vált emberek nem is tudni mire készültek a nemrég múlt karácsonykor. Az embernek Dutka Ákos gondolata jut eszébe:

"Ha e beteg, bolond világra Uram, még egyszer megszületnél, Bár milliónyi templomod van, Kezdhetnéd megint Betlehemnél." Pedig úgy teremtõdtünk, hogy csak úgy lesz mentális egészségünk, ha az életet ritmusba él­jük, hétköznapok és ünnepek ritmusába, s bi­zony ez a belsõ lelki befelé fordulás, amit az ünnepeknek kellene elõsegíteni, egy külsõ fo­gyasztói hiperaktivitássá alacsonyodik le. Sport­kultúránk az ügyeskedések, csalások szintjére süllyedt, de folytathatnánk a sort a politikában

nyomulók műveletlenségével is. Akár városunk­ban, akár a megyeszékhely, vagy sok esetben az ország új törekvõinek üzeneteit figyeljük, már-már a minõsíthetetlen kategóriába estek le. Ezt a stílust, ezt a "politikai üzenetet" Weöres Sándor remek kétsorosával lehet minõsíteni: "Karesz hüje! Gyöngyi hüje! Csak én vagyok okos, mert énnekem a segemben is felyem van." Ha kultu­rált politizálást akarunk közéletünkben, ideoló­giától függetlenül minden magyar embernek felelõssége van, hogy ez kiszoruljon politikai köz­életünkbõl. Folytathatnánk ugyan a sort, de in­kább Jungot, az ismert pszichológus gondolatát szeretném megosztani Önökkel. Azt írja: az em­beri psziché legfõbb vágya az Isten utáni vágy, a transzcendens elérése. Ami segíthet még a nem

hívõ embereknek is e vágy kiteljesedésében, ez a költészet. Arany János úgy fogalmazta meg, a költészet a valóság égi mása, Márai Sándor az irodalmat égi üzenetnek tartja, de Latinovits Zol­tánt is idézhetem, aki azt vallotta, mindig figyeljünk a költõkre, nehéz idõkben tõlük kapunk segítséget, hogy elérjük a katar­zist, az egészséges élethez szükséges megtisztulást. Jó hogy ennyi fiatalt lá­tunk itt, akik ráadásul még végzik is ezt a "kármentést", felvál­lalják az irodalom közvetítését. Ezúttal is kérem õket, tegyék ezt továbbra is.  A

Vasvári Újság is minden számában egy-egy verssel küldjön egy jobbító üzenetet. Ez az év József Attila születésének 100. évfordulója, a ma is aktuális költõre való emlékezés legyen ki­emelt kulturális feladatunk."

Ezt követõen a Művelődési Ház Ifjúsági Klubja tartott verses, gitárral kísért dalokkal átszõtt elõadást. A fiatalok fegyelmezetten, mélyen átérezve adták elõ az általuk választott kedvenc magyar művet. Rajner Ágota jó ér­zékkel állította össze a műsort. A fiatalok is­mét igazolták, hogy lehet rájuk számítani, és jó közösség van kialakulóban.

Dinnyés József dal tulajdonos ezúttal is szívhez és értelemhez szóló műsorral lépett fel. Hazafisága, magyarsága, identitása, töret­len hite, hagyományaink tisztelete és azokra támaszkodás, a mindennapi harcaink tisztes­séges megvívására, a kitartásra való biztatás sütött minden elhangzott megzenésített vers­bõl, prózai kiegészítésébõl. Köszönjük.

Tudjuk, hogy nem piros betűs ünnep ez a nap. Talán nem is kell, hogy az legyen, hi­szen az lenne az igazi, ha nekünk, magya­roknak minden nap a magyar kultúra ápolá­sa, művelése, védelme és fejlesztése elsõle-gességet élvezne minden mással szemben. De szép is lenne...

UJ


Program
2021. február 28. vasárnap
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
Időjárás
Facebook

Keresés
Fotók: Laki László (címlapképek), Pogács Mónika (polgármesteri fotó)