Szobrokba zárt üzenetek

Sejber Mihály képzőművész-tanárnak és Bõczén Lászlóné rajzpedagógusnak nyílt közös tárlata Szombathelyen, a Pedagógiai Intézetben. Az október 14-én csütörtökön nyílt tárlaton közreműködött a vasvári Kármentõ Népzenei Együttes. Az alkotót Németh Zsolt országgyűlési képviselõ, Vasvár város polgár?mestere mutatta be a szépszámmal megjelent érdeklõdõnek, pályatársaknak, kollégáknak.

A pedagógus-alkotókat - így a Dési Huber Általános Iskolában rajzot tanító és most foltvarrásokkal bemutatkozó Bõczénné Jutkát, és kollégáját, a szobrok, kisplasztikák mesterét, Sejber Mihályt - a pályatárs, rajz szaktanácsadó Pék Cipriánné ajánlotta a nagyközönség figyelmébe, majd a Kármentõ együttes muzsikált.
Németh Zsolt megnyitójában õszintén vallott kettejük kapcsolatáról. Nem tagadta, hogy bizony nem könnyű megnyitni annak a kiállítását, aki az ember barátja. Hisz Sejber Mihály alkotó nem más, mint a Kármentõ együttesben zenésztársa. Olyan személyiség, aki ebben a rohanó világban megõrizni akarja a múlt azon momentumait, lenyomatait, tárgytöredékeit, amelyeket az idõ - s benne napjaink rohanó világát megélõ embere - holmi divattól, rossz fogyasztói szokástól vezéreltetve, épp kidobni készül.

Kiemelte az alkotó egyéniségére oly nagyon jellemzõ hangulatpárokat is, amelyek az átlényegített alkotásokban megjelennek. A Pedagógiai Intézetben most kiállított szobrok láttán - Az õsök szerelme, Kis fanatikus, Mementó, Még élünk, Kilátástalanság, Turul nemzedék, Arra született - késztetést érzünk Adamis Anna ismert versszövegének a folytatására: Arra születet, hogy kisgyerek legyen...
S arra is születtünk, születtek az alkotók, hogy az alkotásaikban továbbgondolásra érdemes üzeneteket kódoljanak, s ezen átlényegített élmények révén megõrizzék a túlhaladhatót, és keressék bennük az örökkévalóságot.
Misi alkotásaival történelmi örökségünkrõl, múltunkról, történelmünkrõl küld jeleket ebben a "múlt és jövõ közé szorult világban". Nem a modernség jelével, eszközével él a szobrászkodó alkotó. Mondandójában mindennapi dilemmákkal küzd. Aprófalvak halálával, fogyó népességgel, megmaradásunk nehézségeivel, mely mondandók szomorkás hangulatot árasztanak.
 
Mindezek feloldásával is él Sejber Mihály. Mindenütt felmutatva egy-egy fõmotívumot, egy jelet, egy lehetséges megoldást is sugallva, miközben azonosul (általa mi is azonosulunk) õseivel, a honfoglalókkal, a sámánokkal.
Az "Arra született" című alkotás oltári-szentség-motívumát látva az ismert dalszövegre (is) asszociálunk, s mintegy tovább szõjük, folytatjuk annak gondolatmenetét. Sejber Mihály valamennyi alkotásán végigvonul ez a tovább-gondolás, megajándékozva bennünket egyfajta metamorfózissal. E következetes "leletmentésnek", kódolt üzeneteknek köszönhetõen, a tárgyak koherens jelbeszéddé transz-ponálódnak.
E műalkotásokkal teremtve meg azt a gondolatiságot, mintegy keretet, amelyet egyszerűen magyarságtudatnak nevezünk.

Vasvári Újság
XIV. ÉVFOLYAM  10. SZÁM