Meghívlak Szentmisére

2019. december 05. 21:27:06  nyomtatási kép
Kedves hívek, kedves testvérem. Szeretettel köszöntelek az egyházi liturgikus új esztendőben.

Minden évben legalább háromféle naptárt követünk: a hagyományos, a hold, illetve a liturgikus naptárt. Liturgikus naptárunknak három ciklusa van: A, B és C év. 2019 november végén, Krisztus Király ünnepével a C évet zártuk, és most az advent kezdetével egyidőben kezdjük az A évet. Advent az az időszak, amikor a keresztények lélekben és cselekedeteikben is készülnek karácsonyra, a mi Urunk Jézus Krisztus születésnapjára. Egyértelmű, hogy a liturgikus év nem más, mint egy útmutató, egy keret: amikor az Úr Jézust befogadjuk, vele együtt járunk, majd megvalljuk Őt, mint életünk királyát. A liturgikus év nem körforgás, hanem spirál, ami egyre közelebb visz minket a mindennapi és vasárnapi szentmiséken keresztül végső célunk, az üdvösségünk felé.

Karácsonykor befogadjuk Jézust, mint gyermeket: gyönge, törékeny, és szerető csecsemő alakjában. Úgy kapjuk Őt, mint a mennyei Atya szép ajándékát, bár ez az ajándék nem egy szép és díszes csomagolásban érkezik, mint általában a karácsonyi ajándékok. Amikor Isten ajándékára várunk, ne egy steril csomagolású csodával tömött díszes, csili-vili dobozra gondoljunk, és ne úgy várjuk, mint a sült galambot, tátott szájjal a feldíszített és meleg szobában. Isten ajándéka minden nap eláraszt bennünket, csak ezért az ajándékért fel kell állni és meg kell indulni, ki kell nyitni a szemünket, kitörölni belőle a konformizmus lustaságát, és bele kell állnunk ebbe az ajándékba, méghozzá tetteinkkel. Mert ott van az az ajándék a barátságainkban, egészségünkben, örömeinkben, egy mosolyban, segítségben, odafigyelésben.

Egész évben szabadon van lehetőségünk arra, hogy elvegyük és kibontsuk ezt a felbecsülhetetlen ajándékot, ami úgy hever a lábunk előtt mindennap, mint a kavicsok az úton. Néha még el is botlunk benne, de még akkor is csak szitkozódva arrébb rúgjuk – mint azt a szegényt, aki idegesít minket, amikor az utunkba áll, vagy a sokat beszélő nénikék, akiktől türelmetlenek leszünk, mert elveszi az időnket a  fontos dolgainkról.  Pedig az Isten által kapott ajándékok nem holmik és dolgok, hanem emberek és személyek, ugyanolyanok, mint te. Sőt, az Isten odáig ment ebben a nagy ajándékozási jókedvében, hogy karácsonykor saját magát, egyszülött Fiát adta oda nekünk ajándékul, aki azóta is valóságosan, – és ezt szó szerint értsd – valóságos személyként van köztünk minden szentmisében, az Oltáriszentségben. És hogy tovább gondoljam? Minden emberben, benned is, azokban is, akik mindennap elállják az utadat fontos dolgaidra sietvén és idődet, türelmedet, meghallgatásodat, jócselekedetedet kérik tőled.

A liturgikus évet rendszeresen követve és otthon magányunkban, családunkban, közösségünkben, barátainkkal több és több időt töltve Jézussal az imában, a Szentírásban, a Szentségimádásban, az Oltáriszentségben, akkor biztos, hogy úgy fogjuk felismerni Őt az utcán a másik emberben, mint egy régi jóbarátot.

Aztán majd karácsony után jön a farsang, a felszabadult bolondos ünnepség, amikor Jézus is ott fog táncolni velünk a farsangi bálon, ahogy ott lesz a húsvétban a keresztúton, amikor szenvedünk, és szobánk magányának foglyai vagyunk, vagy a feltámadásban, amikor ráeszmélünk, hogy ha Ő feltámadt, akkor számunkra sincs halál, ha vele élünk, ha az Oltáriszentséggel élünk! És ezt a többé nincs halál örömét csendesítik le a forró nyári napok, a megelégedéssel végzett munka öröme, – hisz nem kell folyton lángolni, örülni sem szomorkodni. Majd amikor az ősz betakarítja a termést, és elérkezünk újra adventhez, észre fogjuk venni, hogy bár ugyanoda értünk vissza az egyházi év végére, de mégis többek lettünk egy arasznyival, – feljebb és közelebb Őhozzá.

A liturgikus év célja, hogy lelkünket, mint egy emelő spirál folyamatosan előre és feljebb vigye Istenhez, közelebb és mélyebbre az emberekhez. Ezt a spirált a Lélek mozgatja a Szentmisékben, és Jézus maga az Oltáriszentségben, amikor magunkhoz vesszük. Így kérlek, ne csodálkozz, ha elveszíted a lendületed, ha úgy érzed kiestél az életből, mintha valami rosszul működne, valami félrevinne – és közben nem jársz szentmisére, eldobtad már a karácsonyi ajándékot, és úgy gondolod, a hétköznapok mehetnek szentmise hallgatás nélkül is. Nem fognak menni, akadoznak, meg-megállnak, és össze-vissza kezdi majd az ember pótolgatni hiányérzetét. És az újabb karácsony, ilyen életvitel mellett úgy fog eljönni, hogy azt veszed észre, elhalmoz a rengeteg tárgyi ajándék, a hitelbe vett iphonok, x-boxok, kerámialapos sütők és egyéb felesleges teret foglaló kütyük és eszközök.

A szentmise önmagában gazdagságot ad, de úgy hogy nem foglal helyet, nem kér tőled olyan időt, hogy foglalkozz vele, töltsd fel, állítsd be, vegyél rá új tokot. A szentmise kinyit, és ingyen ad olyan szabadságot, ami soha ki nem fogy, olyan erőt és lendületet, ami megcáfolhatatlan, olyan békét és kitartást, ami kiapadhatatlan forrás. 

És eljuttat oda, amikor nem tudsz már másként cselekedni, mint élni vele, minden vasárnap hozzá térni be, és minden barátodat, szerettedet magaddal vonzani, hívni őket a szentmisére, arra az életre, amit te is ajándékba kaptál ezáltal Istentől. Jézus Királyságát, Jézus Királyt, önmagát! 

2020-ban olyan nagy kiváltságban részesül Magyarország, hogy nálunk tartják a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amire valójában már három éve készülünk. Ez olyan alkalom lesz, amikor újra felfedezzük, hogy az Oltáriszentség a legnagyobb kincsünk.

Ehhez a világméretű csodálatos találkozáshoz csatlakozva a vasvári plébánián is felhívást teszünk közzé:

Meghívlak szentmisére!

Gyere szentmisére! Gyere és láss, gyere és ízleld, gyere és tedd le minden bajod, gyere és hozd el minden örömöd, hogy megoszd! Aztán menj és hívd el barátodat, barátnődet, gyermekedet, anyukádat, apukádat, nagynénit, nagybácsit, esetleg nagymamát és nagypapát! Menj és hívd el a munkatársakat, az ismerősöket! Gyere, menj és gyertek!

Kedves testvéreim, szeretném nektek megköszönni, hogy eddig is milyen nagy lelkesedéssel és szeretettel vesztek részt a plébánia életében. Hálából szeretettel hívlak benneteket adventi, plébániai lelkigyakorlatunkra 2019. december 13-14-én estére, amit Ocsovai Grácián ferences atya fog tartani. December 21-én tartjuk a gyermekek karácsonyát, majd december 22-én az esti 18 órakor kezdődő szentmise után karácsonyi koncertre hívlak benneteket.

Hálásan köszönöm nagylelkű adományaitokat, persely és egyházi hozzájárulás formájában. Az egyházi hozzájárulást ezentúl banki átutalás formájában is köszönettel fogadjuk!Kedves testvéreim!  Nemcsak testi, hanem lelki templomot szeretnénk építeni, aminek TE is tagja vagy. Nélküled hiányzik egy tégla az épületből. Jézus számít rád. Gyere és láss! Várunk, hiányzol nekünk!

Áldott adventi majd karácsonyi időszakot kívánok. Éljen Jézus Szíve a Te szívedben és minden ember szívében. Ámen.

Sok szeretettel – Magung Fransis SVD plébános atya

Program
2020. január 29. szerda
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
16
19
20
21
23
24
26
27
28
29
30
Időjárás
20 órakor Vasváron
2.6
86 %
páratartalom
Szél:
2.5 m/s

Forrás: met.hu
Facebook

Keresés
Fotók: Laki László (címlapképek), Pogács Mónika (polgármesteri fotó)